2017. március 15. Összes hír
Névadónk

Névadónk, Eötvös József

    Iskolánk és Alapítványunk névadójaEötvös József regényíró, költõ, mûvelõdéspolitikus, állambölcselõ, a reformkor politikus nemzedékének sokoldalúan felkészült, európai látókörû és tájékozottságú személyisége volt.  
    Mind az 1848-as Batthyány-kormányban mind pedig az 1867-es Andrássy-kormányban a vallás- és közoktatásügyi tárcát vezette. Második minisztersége idején, 1868-ban vezették be Magyarországon a népoktatási törvényt, amely csaknem egy évszázadra irányt szabott az alapfokú oktatásnak, és megalapozta a közép- és felsõoktatás – Eötvös által is felvázolt, de csak késõbbi lépésekben megvalósuló – kibontakozását. Minisztersége alatt a közoktatás politikájának jellemzõje lett, hogy elõnyben részesítették azokat az iskolatípusokat, melyek nem humán pályákra, hanem iparra, mezõgazdaságra, kereskedelemre oktattak. Indítványozta az egész magyar nyelvterületre kiterjedõ szakiskolai és reálgimnáziumi iskolahálózat kiépítését.
    A mai székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskola elõdjének megteremtése is Eötvös József nevéhez fûzõdik. Eötvös 1869-ben történt, második udvarhelyi látogatása után két évvel, 1871-ben megkezdõdött a fõreál-iskolában az oktatás. Igaz ugyan, hogy húsz évnek kellett eltelnie, amíg a Székelytámadt vár belterületén felépült a ma is fennálló, impozáns, a mai iskolának otthont adó épület.


Életrajz

    Báró Eötvös József 1813-ban születetett császárhû arisztokrata családban. Édesapja Eötvös Ignác, a konzervatív párt vezetõ embere, a császári udvarnál magas méltóságokat viselõ fõúr, Sáros vármegye fõispánja. Édesanyja báró Lilien Anna, német származású és mûveltségû asszony volt.
    Gyermekkora legszebb éveit az anyai nagyszülõk ercsi birtokán töltötte, ahol megismerte a racionális gazdálkodást. Szemléletének alakulásában jelentõs szerepe lehetett házi nevelõjének, a mûvelt Pruzsinszky Józsefnek, aki korábban részese volt a Martinovics-mozgalomnak. Õ lett az ifjú Eötvös elsõ eszményképe.
A budai gimnáziumban, majd a bölcsészeti és jogi egyetemen tanult. A családi hagyománnyal szakítva a polgárosodásért folytatott reformmozgalom egyik vezetõ egyéniségévé vált.
    Késõbbi eszményképe nemzeti imánk, a Himnusz szerzõje, Kölcsey Ferenc lett, akit az 1832-36-os országgyûlésen ismert meg, ahová édesapját kísérte el.
    A harmincas évek derekán az ifjú sorra látogatja Nyugat-Európa országait, legtöbbet Franciaországban idõzve, ahol tanulmányozza a kapitalista viszonyokat, és ismerkedik a szellemi élettel.
Hazatérése után kelletlenül fogadja az apja által neki szerzett hivatalnoki állást Eperjesen. Vármegyei tapasztalatait azonban késõbb jól hasznosítja irodalmi mûveiben.
1838-tól Pesten találjuk. Ekkor már túl van az elsõ irodalmi próbálkozásain. 1842-ben megjelenik elsõ regénye, A Karthausi.
    Országgyûlési szónoklataival, röpirataival, tanulmányaival elõkelõ helyet vívott ki a politikai életben. Mint centralista politikus, következetesen küzd az ország politikai átalakításáért, de a függetlenséget nem szorgalmazza.
    A haladás egyik kerékkötõjének a feudális megyerendszert tartotta, amelyrõl bíráló éllel kiváló realista regényt ír 1845-ben A falu jegyzõje címmel. Másik jelentõs regénye két évvel késõbb jelent meg Magyarország 1514-ben címmel – a galíciai lázadás nyomán. Míg A falu jegyzõjében azt mutatta meg, milyen a jobbágyság helyzete a nemesi vármegyében, addig a történelmi regényben arra világít rá, miként vált ilyenné. Indokoltnak érzi a parasztforradalmat, de nem érzi magát szolidárisnak vele.
    A költõ Eötvös József lírája kezdetben érzelgõs, elégikus hangvételû, késõbb politikai töltetûvé válik.
    Az 1848-as eseményekben – a szeptemberi fordulatig – aktív szerepet vállalt. A forradalom radikalizálódásától azonban visszariadt, s családjával Németországba emigrált. Tettét egy írásában így magyarázza:
„Miért távoztam el? Azt annak, ki engem s lelkületemet ismeri, könnyû, – másnak lehetetlen megmagyarázni. Ily viszonyok közt tökéletesen hasztalannak éreztem magamat. Engem az ég forradalmi embernek nem teremtett. Bármi nagy célt lássak magam elõtt, az egyesek szenvedéseirõl megfeledkezni nem tudok, s meggyõzõdésem szerint az az anyagi erõ, melyre minden forradalom támaszkodik, nem azon út, melyen az emberi nem elõre haladhat...”
    Külföldön a munkában talált vigaszt. A szabadságharc után kialakult helyzet elfogadására biztat, erõs, egységes Ausztriát kíván tartományi rendszerrel.
    1851-ben visszaköltözik Pestre, ahol a nemzeti ellenzékhez közeledik. 1861-tõl Deák Ferencnek, a „haza bölcsé”-nek nézeteit osztja.
    Az 1867-es kiegyezés után az Andrássy-kormány tagjaként újra vallás- és közoktatásügyi miniszter lesz.
Régi terveit csak részben tudta valóra váltani. De lázas munkával, az ellenzék támadásai közepette igyekszik az évszázados mulasztást pótolni az iskolaügy terén.
    1871-ben, ötvennyolc éves korában halt meg.

Eötvös üzenete
    Eötvös életmûve számos üzenet-értékû mozzanatot és gondolatot foglal magába.
    Hazáját híven szerette és mindig vallotta, hogy a szív, és nem a nyelv számít, noha õ dacolva német nyelvû, nagybirtokos családjával, kiválóan megtanult magyarul. Européer volt, de mindig magyarsága hangsúlyozásával. Még egészen ifjú korában vetette papírra az alábbi gondolatokat:
„A haza azon kis világ, mely mindenkit a nagy földhöz csatol, s melyet mindenki megfoghat.”
„Egyes emberek patrióták, de népek kozmopoliták legyenek, és boldog lesz a világ.” Hazánk sorsát mindig tágabb kontextusban vizsgálta, de sohasem feledve a belsõ problémákat, megoldásra váró kérdéseket, pl. a magyarok és nemzetiségek viszonyát.
    Eötvöst a világra való nyitottság, széleslátókörûség, tájékozottság jellemezte, precíz és alapos ember volt. A valóságból vett tapasztalatait rengeteg olvasmányélménnyel egészítette ki, és kiemelendõ tulajdonsága, hogy folyamatosan revideálta nézeteit. Képes volt tévedései, hibái beismerésére, az újrakezdésre, és mindennél fontosabbnak tartotta, hogy hazájának szolgáljon.
    Az emberi szabadságot minden más eszménynél fontosabbnak tartotta, és iskolapolitikája szempontjából is meghatározó volt ez a gondolata. Az iskola, mint önálló ismeretszerzésre nevelõ intézmény, a személyiség kibontakoztatásának színhelye jelenik meg az eötvösi koncepcióban, ahol az egyének világnézetüknek megfelelõ, anyanyelvükön nyújtott tudást szerezhetnek.
    Eötvös tudta: kormányok jönnek-mennek a történelem színpadán, az örök emberi értékek azonban e forgatagban sem változnak, így ezekhez, és nem a múlékony politikai csatározásokhoz kell igazítani a nevelést.
Copyright © 2009 Eötvös József Alapítvány
created by: lokopi WEB